Mennyi múlik azon, hogy tudatosan figyeled magad. Hogy egyszerűen nem engeded meg magadnak azt, hogy elsunnyogd, hogy valami bánt. És igen, figyelni az érzéseidet tök szuper dolog, nyitottnak lenni meg egyenesen a megoldáshoz vezet, hiszen ha várod, jönni fog. Mindenre magyarázatot fogsz kapni, hiszen ha befogadó vagy, akkor aztán bárki mondhat bármit, egyetlen mondatában is megtalálhatod azt, ami előre visz. És tudod igen, lesznek pillanatok, amikor nehéz lesz, még akkor is, amikor már elérted a célodat. Ott fogsz csücsülni az életben, amire annyira de annyira vágytál, és meg kell tanulnod élvezni a pillanatot. Azt, amit elértél, az elismerést, az ajándékokat, a pillanatokkal járó csodákat, és nem elsétálni mellettük, miközben még a szemedet is eltakarod, hogy "de igazából nincs erre időm". DE VAN. Kell, hogy legyen időd arra, hogy élvezd azt, amit megszereztél. Fogadd el, és ne érezd rosszul magad - megdolgoztál érte. Minden egyes percéért.

Viszont egy dolgot ne felejts el. Onnantól, hogy megvan, elérted, hatszor annyira keményen kell dolgoznod, mint addig. Alázatosnak kell maradnod, és kitartónak. Ugyanis olyan nincs, hogy megállsz. Az, aki legalább már egyszer tett egy nagy lépést, még sokszor tehet - és tudod mindig az első lépés a legkisebb, hiszen csak utána derül ki, hogy még ettől többre is képes vagy. Edzés, vagy valami hasonló - talán ez a titok.