A szeretet a földön tart, és nem hagyja, hogy rosszul dönts. A szeretet támogat, erősít, felemel, az utadon tart - ha őszinte. Hagyd, hogy megtaláljon az, ami segít és nem hátráltat. Ahhoz, hogy jöjjön bizony sokat kell dolgozni - leginkább magadon. Megtanulni elfogadni a legnehezebb dolog - úgy, ahogy van, úgy, amilyen, mert bizony a támaszod lesz, és ő is elfogad majd. Nem kell más, csak hogy megértsen, átöleljen, megfogja a kezed és felhúzzon akkor, amikor itt az ideje. Nem később, nem előbb, egyszerűen csak pont akkor, amikor már nem bírnád tovább. A szeretet erre képes. Új erőt ad, mosolyt pakol eléd és bátorságot, amiből aztán annyit veszel el, amennyire épp szükséged van. Van ilyen, csak engedned kell, hogy legyen. Retteghetsz egy életen át, vagy elhiheted, hogy nincs igazi szeretet. Hogy nincs olyan, hogy valaki érted mindenre képes. Akkor majd azt kapod. Ha meg nem alkudsz meg, akkor valami teljesen mást. Valami igazán értékeset, hiszen létezik az a tekintet, az a bánásmód, az az ölelés, amire mindig is vágytál - hiszen semmire sem vágysz véletlenül.