,, Ha valakit tényleg szeretsz, tanulj meg várni, lehet, hogy most nem kell együtt lennetek, de a jövőben igen."

Emlékszem évekkel ezelőtt,
Valaki azt mondta nekem, hogy
Vigyáznom kellene, amikor a szerelem jön
És vigyáztam.
És te erős voltál, én meg nem,
Én illúzióm, én hibám,
Figyelmetlen voltam, elfelejtettem,
Igen, elfelejtettem.
És most, mikor mindennek vége,
Nincs semmi mondanivaló,
Elmentél és olyan könnyedén
Nyertél,
Menj előre és mondd el nekik.
Mondd el nekik, mindent, amit most tudok,
Kiabáld ki a háztetőről,
Írd fel az égre, hogy
Mindenünk, amink volt, elveszett.
Mondd el nekik, hogy boldog voltam,
És a szívem eltört,
Minden sebem kinyílt,
Mondd el nekik, hogy amit reméltem
Lehetetlen, lehetetlen,
Lehetetlen, lehetetlen lett volna.
Kiszerelmesedni nehéz,
Árulás miatt pedig még rosszabb,
Elveszett bizalom és törött szívek,
Tudom, tudom …
Gondolom, minden amire szükséged van, ott van,
Szerelemre és szavakra épített hűség,
Üres ígéreteket fognak hordozni,
Tudom, tudom …
És most, mikor mindennek vége,
Nincs semmi mondanivaló.
És ha végeztél a megaláztatásommal,
Egyedül mehetsz, és mondd el nekik.
Mondd el nekik, mindent, amit most tudok,
Kiabáld ki a háztetőről,
Írd fel az égre, hogy
Mindenünk, amink volt, elveszett.
Mondd el nekik, hogy boldog voltam,
És a szívem eltört,
Minden sebem kinyílt,
Mondd el nekik, hogy amit reméltem
Lehetetlen, lehetetlen,
Lehetetlen, lehetetlen lett volna.

I remember years ago
Someone told me I should take
Caution when it comes to love
I did

And you were strong and I was not
My illusion, my mistake
I was careless, I forgot
I did

And now when all is done
There is nothing to say
You have gone and so effortlessly
You have won
You can go ahead tell them

Tell them all I know now
Shout it from the roof tops
Write it on the sky line
All we had is gone now

Tell them I was happy
And my heart is broken
All my scars are open
Tell them what I hoped would be
Impossible, impossible
Impossible, impossible

Falling out of love is hard
Falling for betrayal is worse
Broken trust and broken hearts
I know, I know...
Thinking all you need is there
Building faith on love and words
Empty promises will wear
I know, I know...

And now when all is done
There is nothing to say

And if you're done with embarrassing me
On your own you can go ahead tell them

Tell them all I know now
Shout it from the roof tops
Write it on the sky line
All we had is gone now

Tell them I was happy
And my heart is broken
All my scars are open
Tell them what I hoped would be
Impossible, impossible
Impossible, impossible

I remember years ago
Someone told me I should take
Caution when it comes to love
I did

Tell them all I know now
Shout it from the roof tops
Write it on the sky line
All we had is gone now

Tell them I was happy
And my heart is broken
Oh, oh, oh, oh, oh, oh, hoped would be
Impossible, impossible
Impossible, impossible
Impossible, impossible
Impossible, impossible

Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel...

..hihetetlenül jólesik, amikor rám írsz, mert hiányzol nagyon és minden vágyam az, hogy legalább egy kicsit hiányozzak Neked is..

A szerelem egy olyan mély és erős érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mint ha csak
csupán szeretetet éreznénk iránta. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi
közegekben eltérő módokon határozták meg.
Tüneteként biztosan állítják a kutatók, hogy az agyban
felszabaduló boldogsághormon (dopamin)
mennyisége megnő, ha a szeretett személyről látunk
egy fényképet. Ez azonban csak egy tünete a szerelemnek.

Emlékszem évekkel ezelőtt,
Valaki azt mondta nekem, hogy
Vigyáznom kellene, amikor a szerelem jön
És vigyáztam.
És te erős voltál, én meg nem,
Én illúzióm, én hibám,
Figyelmetlen voltam, elfelejtettem,
Igen, elfelejtettem.
És most, mikor mindennek vége,
Nincs semmi mondanivaló,
Elmentél és olyan könnyedén
Nyertél,
Menj előre és mondd el nekik.
Mondd el nekik, mindent, amit most tudok,
Kiabáld ki a háztetőről,
Írd fel az égre, hogy
Mindenünk, amink volt, elveszett.
Mondd el nekik, hogy boldog voltam,
És a szívem eltört,
Minden sebem kinyílt,
Mondd el nekik, hogy amit reméltem
Lehetetlen, lehetetlen,
Lehetetlen, lehetetlen lett volna.
Kiszerelmesedni nehéz,
Árulás miatt pedig még rosszabb,
Elveszett bizalom és törött szívek,
Tudom, tudom …
Gondolom, minden amire szükséged van, ott van,
Szerelemre és szavakra épített hűség,
Üres ígéreteket fognak hordozni,
Tudom, tudom …
És most, mikor mindennek vége,
Nincs semmi mondanivaló.
És ha végeztél a megaláztatásommal,
Egyedül mehetsz, és mondd el nekik.
Mondd el nekik, mindent, amit most tudok,
Kiabáld ki a háztetőről,
Írd fel az égre, hogy
Mindenünk, amink volt, elveszett.
Mondd el nekik, hogy boldog voltam,
És a szívem eltört,
Minden sebem kinyílt,
Mondd el nekik, hogy amit reméltem
Lehetetlen, lehetetlen,
Lehetetlen, lehetetlen lett volna.

Szerelmem még zakatol az eltűnt szavak vágányán,
Mondd hogy te is így érzed és halálomig várnál rám
Számomra az elmúlt idő lett a menedékem,
Pár emlékkel most rólad mégis megelégszem.
Félve nézünk egymásra mert kezedben az életem
Az idő tőlem elrabolna és nekem kell megvédenem
Hogyan állítsam meg? Kérlek mondd el és én úgy fogom!
Már nem akarok felnőni... halkan suttogom...
Eltűnnék elbújnék, de bárcsak láthatnád
Mert számtalan év nem volt elég amíg vártam rád
De ha nehéz lesz, én úgyis megszököm
Az elmúlás integet és gyáván elköszön
Szívem zenedoboza magát kinyitni még képtelen
Bezárva hallgat benne pár kósza érzelem
Nem hitt bennem más, végül te mondtál le rólam
Ez egyedül nem megy te kellesz hogy megoldjam!

Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

2. Versszak: (Horus)
Múlnak az évek a szalag lejárta után,
Halványuló lényem egy emlék marad csupán
Egy eltévedt világban egy szenvedélyes lélek,
Ki úttalan utakon ködös rengetegbe tévedt
Végső lehelettel égbe küldött kívánságom nem más
Csak emlékemet őrizd meg bár tudom úgyis megvársz
Egy kis helyet hagyj meg nekem ahol nyugalomra lelhetek,
Hogy tudjam azt nem feled el a szíved mikor elmegyek!
Oly messze száll a szó, de távol még a cél
Vajon megkapod e mindezt, ugyan nálad partot ér?
A semmibe fog veszni vagy a világ zárja magába
Lesz ki befogadja vagy a magány küldi halálba
Bizonytalan jövő, bizony nem tudom mit tartogat
De bízom benne egyszer talán hallom még a hangodat
Karjaimba borulva csókolod a szám
De addig annyit kérek mindig emlékezz rám...

Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

3. Versszak: (Shady)
Hiányzol néha még, látom az arcodat
De a filmünk véget ért és nem úgy mint az alkonyat
Mert elsötétült minden már hova tűntek a színek?
Néha ízekre szednek a szomorú keserű ízek
Bár csak akkor haltunk meg amikor elvesztettelek téged én
Mindig tudtad hogy az álom egy halott napon véget ér
Összeköt minket már egy alig látható kis szál
Egy emlék fonál az idők végezetéig kószál
De reggel mikor a hideg megfogja a lábam,
Rémlik hogy mohón kohóforró tested karjaimba zártam
Próbáltam visszafolyatni de kigördült egy könnycsepp
Nem mondom hogy könnyű de álarcot kell öltsek
A szerelmed így szörnyű talán én voltam a bölcsebb
Hogy ne bántsalak többé meg így kellett hogy döntsek
Még fáj de egyszer szép emlék lesz tán
Bocsáss meg és tiszta szívvel emlékezz rám

Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem


Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

 

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna.
Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

"Ha nem kellesz, hiába adsz oda mindent, az a semmivel lesz egyenlő. Ha kellesz, akkor semmit nem kell adnod, mégis megkapsz mindent. Soha ne erőlködj!"

Óh szív! Nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

"Eljön majd az idő, amikor megérted, hogy ideje befejezni az óceán átúszását valaki olyanért, aki egy pocsolyába se lépne érted..."

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."
"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

minták....

hazugság

aholaszélzugsanapnevet

A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet".Pedig annyira egyszerű.
Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni ,mint amit mondunk .Ha azt kérem ,
ne hívjon ,elvárom,hogy hívjon.Ha azt mondom,haza akarok menni ,egyébként nem akarok.Ha azt mondom semmi bajom ,egyértelmű ,hogy nagyon is van baj.
De ezt nem mindenki tudja.Így hát hiába ültem a babzsákfotelemben ,a mobilomat szorongatva ,nem szólalt meg.

kívántál?? én kívántam!

x.o

eső esik kint is bent is. vagy inkább csak bent ?