"A
lelkitársad néha csendben lép az életedbe. Te azonban a csinnadrattát
várod... a fények és színek összemosódását. A tűzijátékot. A nagy
sodrást. HANGOSAN akarod megélni a találkozást! A lelkitársad azonban
halkan lép be az ajtón. Néha nem is kopog. Leül, figyel. Nem kiabál, nem
tapsol. Egyszerűen belép és OTT van. Észrevétlenül suhan be mint egy
árny. Ha nem veszed észre: érzelmi vakság a diagnózisod. Végig ott ül a
szemed előtt, csak te vagy képtelen őt látni.
Ő viszont lát Téged.
Nagyon is jól. Bár felfelé néz, látja hibáidat is. Gyengeségeid,
gyarlóságod,kapálózásaid. De látja nagyságod is. Ő azt is beléd látja
amit még te sem mersz elhinni magadról. Néz Téged. Figyelemmel kiséri az
életed. Elidőz.....Vár.... Ha igazán a lelkitársad: megérti vakságod
is. Elfogadja. Aztán feláll és kisétál a szobádból... majd lassan az
életedből is. Miközben kifelé megy arra gondol: "Nem kell mindig gólt
lőni"... Az örökkévalóság hosszú idő......"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése