2013. szeptember 17., kedd
Bírd még egy picit. Néha csak elég türelmesnek
kell lenni. Kivárni, megvárni, és nem elvárni. Szeretni, és nem abban
kételkedni, hogy ami történik, az jó - nem lehet más. Aztán persze van,
hogy valamiért még várni kell, valamiért még nincs itt
az idő, pedig már ott van az orrod előtt. Érzed az illatát, látod a
mosolyát, de tudod, hogy még ki kell tartanod egy picit. Ne kérdőjelezd
meg, hogy miért, csak élj. Menj tovább magaddal, mosolyokkal kéz a
kézben, nem feladva, harcolva, megküzdve minden egyes akadállyal, néha
könnyekig hatódva földre zuhanni, sárba taszítva, csináld végig, mert
majd ez hozza az életedbe. Nagy harcosoknak nagy harcos jár. Olyan, aki
tudja, hogy milyen az, ha fáj, vagy ha az álmaidat éled. Csak vele mehet
igazán, mással nem. De a harcosokat néha hagyni kell, hogy járják az
útjukat, hogy kitapossák az ösvényt a saját útjukon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése