Ha lehetne, egy dolgot kérnék tőled. Ne add
fel. Menj bele a kihívásba, és csináld végig. Ne nézz körbe, csak a
feladatra koncentrálj. Ha folyton másra koncentrálsz, máris vége. Hagyd,
hogy a feladatod irányítson, csak vele foglalkozz. Merj
benne lenni, harcolni és nem feladni. Viseld el a fájdalmat, a
kellemetlenséget, a nehézségeket, mert azok vezetnek majd előre. Azok
visznek el a célhoz. És tudod lesz, akinek nem fog tetszeni az, amit
csinálsz - de te csak folytasd tovább egészen addig, amíg a szíved azt
súgja. Csak rá hallgass senki másra. Hagyd, hogy eltérítsenek, és
magadat teszed tönkre. Hagyd, hogy lebeszéljenek az álmaidról, és örökre
azt az életet fogod élni, ami tönkretesz, boldogtalanná.
Ha az
utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és
bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz
le a földre teljes kimerültségben. De tudod ahhoz, hogy ragyoghass
bizony néha össze kell törnöd. A ragyogás csak így lehet tartós, hiszen ő
valami olyan dolog, ami akkor lesz benned, ha újra meg újra észre tudod
venni, hogy mire vagy képes: felállni, összetörni és újra felállni.
Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen
tudni fogod: elég erős vagy mindenhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése