sulis dolog :)

A nagygyakorlatomat az Európai Önkéntes Szolgálatnak (EVS) köszönhetően külföldön töltöm, Nápolyba, Olaszország egyik városában. Az Európai Önkéntes Szolgálat célja a fiatalok önkéntes társadalmi tevékenységekben való részvételének támogatása Európában és azon kívül. Az önkéntes szolgálat ideje alatt (2-12 hónap) az intenzív tanulási folyamatnak vagyunk részesei. Lehetőségünk nyílik egy másik ország, más kultúra megismerésére, illetve önmagunk, személyiségünk fejlesztésére.

 A szervezet neve ahol önkénteskedem : „Artèteca”. A szervezet segíti a Nápoly peremterületén lévő fiataloknak a számukra megfelelő elfoglaltságok megszervezését, illetve programokat kínál számukra. Az „Artética”  egy nápolyi kifejezés amelyet a hiperaktív emberekre használnak. Nápoly a harmadik legnagyobb város Olaszországban. Nápoly közigazgatásilag nagyon hasonlít Budapestre, Nápolynak is vannak peremterületi mint Barra, San Giovanni és Ponticelli. A szervezet maga Ponticellibe található, ami egy óra a városközponttól, tömegközlekedéssel. Ponticelli az egyik legsűrűbben lakott övezet, mivel közel található a Vezúvhoz, így az épületek ára annál olcsóbb. A lakóság száma itt több mint 70.000 fő. A városrész jelentősen híres a bűnözésről, a munkanélküliség száma nagyon magas ezen a  területen. A fiatalok ahogy csak tudják, próbálják elkerülni az iskolába járást, emiatt nagyon magas a szociokulturális hátrány. Szinte elsorvadnak a fiatalok ezen a városrészen, mert nem látják a hajtóerőt ami előrevinné őket.  San Giovanni amit itt más néven „Bronx”-nak hívnak, erős a jelenléte a bűnözésnek és a szociális hátrányoknak,  a maffiának   (Camorra) ezen a területen hatalmas a befolyása. Az itt élő fiatalok kevesének jut eszébe a tovább tanulás illetve  a rendes munkában való dolgozás.

 A projekt célja, hogy segítse a fiatalokat a kulturális hátrányok csökkentésében. Megpróbáljuk bevonni őket a társadalmi megújulásba. Esélyt adunk nekik, hogy magukra gondoljanak és arra, hogy azt fejlesszék a tudásukat.

Projekt bemutatása:

Nápoly eléggé híres arról, hogy szemetes város. Ezért fontos már kis korban megmutatni az újrahasznosítási folyamat lépéseit.  A hét bizonyos napjain egy újrahasznosító központban segítek a neve „REMIDA” , az itt dolgozók mindenféle korosztálynak tartanak programokat ahhoz, hogy meglássák, hogyan lehet egyes dolgokat újrahasznosítani anélkül, hogy kidobnánk a szemetesbe.  A legtöbbet általános iskolások jönnek, ilyenkor a létszámtól függően, de általában három csoportba vannak beosztva a gyerekek. Az egyik csoportban bemutatásra kerül bizonyos anyagok története, illetve mire használjuk őket a való életben, például a papír. A másik csoportban előre összeszedett anyagokból hoznak létre egy ajándékot, ez minden alkalommal más és más. A húsvéti időszakban, fémlemezt formáltak meg a gyerekekkel, amit később bevontak ruhaanyagokkal és ebből lett a húsvéti csokoládétartó edény. A harmadik csoport pedig szintén betekintést nyer az anyagok különböző világába. Ez a csoport, mindenféle anyaggal dolgozik: műanyag, fa, ruha. Különböző fények alatt nézhetik meg a gyerekek az anyagok felépítését és játszhatnak is velük. Próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy nem feltétlen kell mindent kidobni, van amit otthon praktikusan át lehet alakítani egy jobb, gyakrabban felhasználható tárggyá. A Remida még óvodásoknak is készít programokat, ilyenkor ők mennek ki  a megadott óvodába. Az egyik alkalommal a szalvéta került bemutatásra, hogy miket lehet készíteni a szalvétából, hogyan lehet festeni a különböző színű szalvétákkal, a gyerekek nagyon élvezték, hiszen ők még nagyon fogékonyak az újra és olyat próbálhattak ki amit otthon nem mutattak meg nekik. A Remida segítségével, elmehetek egy középiskolába (Marie Curie), ahol értelmi illetve szellemi fogyatékosoknak tartanak foglakozást.  Itt 14-15-16 éves korosztállyal foglalkozunk. A foglalkozások segítségével próbálják előrelendíteni őket, fejleszteni a kreativitásukat. A diákok nem mindegyike született valami rendellenességgel, azoknak tartunk külön foglalkozásokat, akik valamilyen hátrány miatt nem tudnak együtt haladni a többi  társukkal a tanulási folyamatban. Van aki Down-kóros, autista, van aki 16 éves kora ellenére nem tud sem írni sem olvasni, de valahogy mégis használja a telefont és az internetet. Ezek az emberek nagyon sok szeretet tudnak adni, hiszen együtt dolgozunk velük, olyan foglalkozásokat tartunk ami felkelti a figyelmüket, odafigyelünk rájuk. Először ijesztő volt, mert nem tudtam, hogy mikor mi a megfelelő viselkedés, ha valamelyik tanulónak problémája van, de idővel megtanulja kezelni az ember és megszereti a munkát velük.

      Hét második felében, egy másik középiskolába megyünk (Archimede), ahol workshoppokat, foglalkozásokat szervezünk és tartunk a diákoknak. Itt minden korosztály megtalálható. Szervezeti keretek között megpróbáljuk a szociális segítségnyújtást összekapcsolni az informális erőforrásokkal. Hiszen az itt tanuló diákok mind szociális hátránnyal indulnak, a település szerkezetéből kiindulva. A legtöbb tanulónak valamelyik családtagja munkanélküli vagy drogot használ. Drog használata nagyon gyakori Nápoly külterületein. Minden alkalommal más és más osztállyal dolgozunk együtt. Olyan foglalkozásokat próbálunk csinálni ami erősíti az alkotóképességet bennünk, hogy akarjanak létrehozni valami újat, valami szebbet. A diákok mind nagyon kedvesek és a nyelvi hátrányomból kiindulva mindig mindenben segítenek, érdekli őket, hogy milyen vagyok, honnan jöttem, néha úgy érzem, hogy ők sokkal többet adnak nekem, mint amit én tudok adni nekik. De látom rajtuk, hogy hatalmas ösztönző erőt adok nekik azzal, hogy velük dolgozom, hogy nekik vagyok, idejöttem egy másik országból, hogy velük együtt dolgozzam, hogy segítsem őket. A legtöbb alkalmat először mindig beszélgetéssel kezdjük, megkérjük, hogy mutatkozzanak be, mondják el, hogy mit szeretnének csinálni, szeretnek-e rajzolni vagy sportolnak-e, és ezután már tudjuk folytatni a kellő feladattal, miután felmértük mindenkinek az igényeit. A legtöbben rajzolni szeretnének és festeni. Úgy érzem, hogy otthon nem fektetnek kellő időt ezekre a folyamatokra vagy talán nincs is meg a kellő eszközük ahhoz, hogy festeni vagy rajzolni tudjanak. A szervezettel megpróbálunk új szolgáltatásokat kialakítani ahhoz, hogy a diákok tudjanak tervezni, hogy ne lássák a jövőt szürkének, merjenek az álmaikért küzdeni.

2. ábra: A képen épp egy olyan feladatot csináltunk, ahol csukott szemmel kellett lerajzolniuk az előtte látott kompozíciót.

Az Artética több féle szempontból is segít, az egyik középiskolából  Marie Curie) havonta 2x diákok jönnek, hogy Urban Gardeninget csináljanak, ami abból áll, hogy a helyi környezetet próbálják szebbé tenni. Ezeken a délutánokon kertészkedünk. Az első alkalommal beosztottuk az embereket csoportokba, megbeszéltük a csoportneveket, a jelzéseket, megterveztük az ütemtervet. A második alkalommal ténylegesen elkezdtük a munkát. Először 4 féle salátát ültettünk, amely segítette a fiataloknak a csoportban való dolgozást és a másik megértését, megismerését. A kertészkedés segíti a gyerekekben a felelősségtudatot. Hiszen elültetnek valamit, amire később vigyázniuk kell, gondozniuk kell. A diákok nagyon élvezik ezt a fajta munkafolyamatot.

3. ábra: Urban Gardening

Artéteca szervez graffiti találkozókat, illetve graffiti festészetet, videoklippeket rendezz, és szövegeket ír. Kapcsolatban áll különböző művészeti ág képviselőivel, megpróbál mindenféle területen segíteni a gyerekek fejlődésén. Ezt csak úgy lehet elérni, ha olyan területet választ, ami az érdeklődési területeiknek megfelel.  A helyi közösség bátorítást és ösztönzést kap tőlünk, a közösséget próbáljuk fejleszteni, hiszen a közösségnek hatalmas ereje van az egyénre nézve.

Nagyon élvezem ezt a munkát, hiszen közösségi szociális munkát végzek, ahol segítem a fiatalokat. Segítünk nekik, hogy az önálló munkavégzést még jobban meg tudják szervezni, és segítünk az empowermentet növelni bennük, hogy a saját életüket és a viselkedésüket irányítani tudják, ne csak sodródjanak az árral.