A nagygyakorlatomat az Európai Önkéntes
Szolgálatnak (EVS) köszönhetően külföldön töltöm, Nápolyba, Olaszország egyik
városában. Az Európai Önkéntes
Szolgálat célja a fiatalok önkéntes társadalmi tevékenységekben való
részvételének támogatása Európában és azon kívül. Az önkéntes szolgálat ideje
alatt (2-12 hónap) az intenzív tanulási folyamatnak vagyunk részesei. Lehetőségünk
nyílik egy másik ország, más kultúra megismerésére, illetve önmagunk,
személyiségünk fejlesztésére.
A szervezet neve ahol önkénteskedem : „Artèteca”. A
szervezet segíti a Nápoly peremterületén lévő fiataloknak a számukra megfelelő elfoglaltságok
megszervezését, illetve programokat kínál számukra. Az „Artética” egy nápolyi kifejezés amelyet a hiperaktív
emberekre használnak. Nápoly a harmadik legnagyobb város Olaszországban. Nápoly
közigazgatásilag nagyon hasonlít Budapestre, Nápolynak is vannak peremterületi
mint Barra, San Giovanni és Ponticelli. A szervezet maga Ponticellibe található,
ami egy óra a városközponttól, tömegközlekedéssel. Ponticelli az egyik
legsűrűbben lakott övezet, mivel közel található a Vezúvhoz, így az épületek
ára annál olcsóbb. A lakóság száma itt több mint 70.000 fő. A városrész
jelentősen híres a bűnözésről, a munkanélküliség száma nagyon magas ezen a területen. A fiatalok ahogy csak tudják,
próbálják elkerülni az iskolába járást, emiatt nagyon magas a szociokulturális
hátrány. Szinte elsorvadnak a fiatalok ezen a városrészen, mert nem látják a
hajtóerőt ami előrevinné őket. San
Giovanni amit itt más néven „Bronx”-nak hívnak, erős a jelenléte a bűnözésnek
és a szociális hátrányoknak, a maffiának
(Camorra) ezen a területen hatalmas a befolyása.
Az itt élő fiatalok kevesének jut eszébe a tovább tanulás illetve a rendes munkában való dolgozás.
A projekt célja, hogy
segítse a fiatalokat a kulturális hátrányok csökkentésében. Megpróbáljuk
bevonni őket a társadalmi megújulásba. Esélyt adunk nekik, hogy magukra
gondoljanak és arra, hogy azt fejlesszék a tudásukat.
Projekt bemutatása:
Nápoly eléggé híres
arról, hogy szemetes város. Ezért fontos már kis korban megmutatni az
újrahasznosítási folyamat lépéseit. A
hét bizonyos napjain egy újrahasznosító központban segítek a neve „REMIDA” , az itt dolgozók mindenféle korosztálynak tartanak
programokat ahhoz, hogy meglássák, hogyan lehet egyes dolgokat újrahasznosítani
anélkül, hogy kidobnánk a szemetesbe. A
legtöbbet általános iskolások jönnek, ilyenkor a létszámtól függően, de
általában három csoportba vannak beosztva a gyerekek. Az egyik csoportban bemutatásra
kerül bizonyos anyagok története, illetve mire használjuk őket a való életben,
például a papír. A másik csoportban előre összeszedett anyagokból hoznak létre
egy ajándékot, ez minden alkalommal más és más. A húsvéti időszakban, fémlemezt
formáltak meg a gyerekekkel, amit később bevontak ruhaanyagokkal és ebből lett
a húsvéti csokoládétartó edény. A harmadik csoport pedig szintén betekintést
nyer az anyagok különböző világába. Ez a csoport, mindenféle anyaggal dolgozik:
műanyag, fa, ruha. Különböző fények alatt nézhetik meg a gyerekek az anyagok
felépítését és játszhatnak is velük. Próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy
nem feltétlen kell mindent kidobni, van amit otthon praktikusan át lehet
alakítani egy jobb, gyakrabban felhasználható tárggyá. A Remida még óvodásoknak
is készít programokat, ilyenkor ők mennek ki a megadott óvodába. Az egyik alkalommal a szalvéta
került bemutatásra, hogy miket lehet készíteni a szalvétából, hogyan lehet
festeni a különböző színű szalvétákkal, a gyerekek nagyon élvezték, hiszen ők
még nagyon fogékonyak az újra és olyat próbálhattak ki amit otthon nem mutattak
meg nekik. A Remida segítségével, elmehetek egy középiskolába (Marie Curie),
ahol értelmi illetve szellemi fogyatékosoknak tartanak foglakozást. Itt 14-15-16 éves korosztállyal foglalkozunk.
A foglalkozások segítségével próbálják előrelendíteni őket, fejleszteni a kreativitásukat.
A diákok nem mindegyike született valami rendellenességgel, azoknak tartunk
külön foglalkozásokat, akik valamilyen hátrány miatt nem tudnak együtt haladni
a többi társukkal a tanulási folyamatban.
Van aki Down-kóros, autista, van aki 16 éves kora ellenére nem tud sem írni sem
olvasni, de valahogy mégis használja a telefont és az internetet. Ezek az
emberek nagyon sok szeretet tudnak adni, hiszen együtt dolgozunk velük, olyan
foglalkozásokat tartunk ami felkelti a figyelmüket, odafigyelünk rájuk. Először
ijesztő volt, mert nem tudtam, hogy mikor mi a megfelelő viselkedés, ha
valamelyik tanulónak problémája van, de idővel megtanulja kezelni az ember és 
megszereti a munkát
velük.
Hét
második felében, egy másik középiskolába megyünk (Archimede), ahol
workshoppokat, foglalkozásokat szervezünk és tartunk a diákoknak. Itt minden
korosztály megtalálható. Szervezeti keretek között megpróbáljuk a szociális segítségnyújtást
összekapcsolni az informális erőforrásokkal. Hiszen az itt tanuló diákok mind
szociális hátránnyal indulnak, a település szerkezetéből kiindulva. A legtöbb
tanulónak valamelyik családtagja munkanélküli vagy drogot használ. Drog
használata nagyon gyakori Nápoly külterületein. Minden alkalommal más és más
osztállyal dolgozunk együtt. Olyan foglalkozásokat próbálunk csinálni ami erősíti
az alkotóképességet bennünk, hogy akarjanak létrehozni valami újat, valami
szebbet. A diákok mind nagyon kedvesek és a nyelvi hátrányomból kiindulva
mindig mindenben segítenek, érdekli őket, hogy milyen vagyok, honnan jöttem,
néha úgy érzem, hogy ők sokkal többet adnak nekem, mint amit én tudok adni
nekik. De látom rajtuk, hogy hatalmas ösztönző erőt adok nekik azzal, hogy
velük dolgozom, hogy nekik vagyok, idejöttem egy másik országból, hogy velük
együtt dolgozzam, hogy segítsem őket. A legtöbb alkalmat először mindig
beszélgetéssel kezdjük, megkérjük, hogy mutatkozzanak be, mondják el, hogy mit
szeretnének csinálni, szeretnek-e rajzolni vagy sportolnak-e, és ezután már
tudjuk folytatni a kellő feladattal, miután felmértük mindenkinek az igényeit.
A legtöbben rajzolni szeretnének és festeni. Úgy érzem, hogy otthon nem
fektetnek kellő időt ezekre a folyamatokra vagy talán nincs is meg a kellő
eszközük ahhoz, hogy festeni vagy rajzolni tudjanak. A szervezettel
megpróbálunk új szolgáltatásokat kialakítani ahhoz, hogy a diákok tudjanak
tervezni, hogy ne lássák a jövőt szürkének, merjenek az álmaikért küzdeni.
2.
ábra: A képen épp egy olyan feladatot csináltunk, ahol csukott szemmel kellett
lerajzolniuk az előtte látott kompozíciót.
Az
Artética több féle szempontból is segít, az egyik középiskolából Marie Curie) havonta 2x diákok jönnek, hogy
Urban Gardeninget csináljanak, ami abból áll, hogy a helyi környezetet
próbálják szebbé tenni. Ezeken a délutánokon kertészkedünk. Az első alkalommal beosztottuk
az embereket csoportokba, megbeszéltük a csoportneveket, a jelzéseket,
megterveztük az ütemtervet. A második alkalommal ténylegesen elkezdtük a munkát.
Először 4 féle salátát ültettünk, amely segítette a fiataloknak a csoportban
való dolgozást és a másik megértését, megismerését. A kertészkedés segíti a
gyerekekben a felelősségtudatot. Hiszen elültetnek valamit, amire később
vigyázniuk kell, gondozniuk kell. A diákok nagyon élvezik ezt a fajta
munkafolyamatot.
3.
ábra: Urban Gardening
Artéteca
szervez graffiti találkozókat, illetve graffiti festészetet, videoklippeket
rendezz, és szövegeket ír. Kapcsolatban áll különböző művészeti ág
képviselőivel, megpróbál mindenféle területen segíteni a gyerekek fejlődésén.
Ezt csak úgy lehet elérni, ha olyan területet választ, ami az érdeklődési
területeiknek megfelel. A helyi közösség
bátorítást és ösztönzést kap tőlünk, a közösséget próbáljuk fejleszteni, hiszen
a közösségnek hatalmas ereje van az egyénre nézve.
Nagyon
élvezem ezt a munkát, hiszen közösségi szociális munkát végzek, ahol segítem a
fiatalokat. Segítünk nekik, hogy az önálló munkavégzést még jobban meg tudják
szervezni, és segítünk az empowermentet növelni bennük, hogy a saját életüket
és a viselkedésüket irányítani tudják, ne csak sodródjanak az árral.
