. Te döntöd el, hogy mire van időd: magadra, vagy arra, hogy másokat bemocskolsz. Utóbbiból elég csúnya pofonokkal kerülhetsz ki, az első opció viszont a céljaidhoz visz. Rafkós dolog a rosszindulat. Csúnyán, és rohadt alattomosan elhiteti veled, hogy az majd elvisz a célhoz. Aha. Csak egy dolgot elfelejt ez a rafkós izé mondani neked... Egyedül fogsz maradni. Ott fogsz ülni tök egyedül, miközben mindenki sugdolózni fog, ha meglát. Te döntöd el. Varázsolsz az életedben, és megmutatod, hogy mire vagy képes, esetleg mutogatsz meg mocskolódsz. Utóbbi is egy opció, meg életforma, csak épp téged gyilkol. ... méghozzá szépen lassan.

A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... Mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod a varázslat van, akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik. Lehet hisztizni, meg másokkal foglalkozni, az mind energiát vesz el attól, hogy megvalósítsd azt, amire vágysz.