Igen, persze, beleszakad a szíved, na és? Érdekel valakit? Nem. Látszólag igen, de mélyebben? Menekülnek, nem akarják látni, minek is akarnák. Elég a saját bajuk, nemhogy még a te darabokra szakadt szíved felett üljenek megoldásért malmozva. Magasról tesznek rá. Nem érdekli őket, és nem is várhatod el hogy érdekelje. Tudnának segíteni? Nem. Csak te léphetsz túl rajta. Foglalkozz csak a saját szíveddel, a saját sebeiddel. És abban a pillanatban, hogy elég erős leszel begyógyítani, más sem tud tartós sebeket okozni rajtad, mert előbb begyógyítod, mint fájna. Ne mástól várd a segítséget, azt, hogy majd jobb lesz. Előbb hal meg a lelked, még sikítasz is talán egy utolsót, ám mégis úgy tesznek inkább, mintha észre sem vették volna. De a lelkünket mindig megmenti valami. Egy apró reménysugár, egy mosoly, egy ölelés, .. valami mindig jön, mert olyan nincs, hogy a földön maradnánk. Az kizárt. Csak vedd már észre.